IPM magazin tulajdona!!!!!
Az első és mindmáig alighanem legszorgalmasabb magyar sorozatgyilkosról az ismereteink enyhén szólva is hiányosak. Kiss Bélát sosem kérte számon sem a rendőrség, sem a bíróság, és tetteiért sosem felelt földi bíró előtt. Róla magáról is alig tudunk valamit, a hétköznapi név mögött egy hétköznapi ember áll. Kiss Bélát a kutya sem ismerte egészen addig, amíg tettei a véletlen folytán napvilágra nem kerültek.
Ha mindazt az információt, ami rendelkezésünkre áll, megpróbáljuk összegezni és időrendbe rakni, azzal kell kezdenünk, hogy az 1877-ben született Kiss az 1900-as évek elején költözött fiatal feleségével Cinkotára, a Kossuth utca 9. szám alatti házba. Tanult szakmájára nézve bádogos volt, így a ház több helyisége mûhelyként is szolgált. Rendes iparosként megbízhatóan és szorgalmasan dolgozott, ő maga pedig jó kiállású, szőke hajú és kék szemû, erőteljes férfi volt. A cinkotai bádogost mégsem arra szánta végzete, hogy tisztes mesteremberként öregedjen meg. Két, mindennél nagyobb erő is megakadályozta ebben: egyrészt a történelem, de elsősorban a saját hajlamai.
A csendes Cinkotán, amit akkor még nem egyesítettek a fővárossal, nagy megütközést kelthetett, hogy a szorgalmas és elismert bádogos felesége 1912 táján viszonyt kezdett egy férfival, és a kezdetben titkos kapcsolatot egy idő után nyíltan folytatták.
Nem sokáig. Mert hamarosan az asszony is, lovagja is eltûntek a városkából, senki nem hallott többé felőlük. Kiss Béla pedig a lehető leghihetőbb magyarázattal állt elő: megszöktek, menjenek isten hírével, neki ugyan nem hiányoznak. A közvélemény nyilván mellette állt, és még némi elégtételnek is tekintették, hogy a mester a csélcsap nej távozása után egyáltalán nem élt szerzetesi életet. A környék legjobb partijának számító, jóképû és stabil egzisztenciájú férfi házában szép számmal fordultak meg a csinos, fiatal nők; igaz, egy-két alkalomnál többször egyiket sem látták nála vendégeskedni.
Kiss Béla bádogos volt, ezért semmiképpen nem tûntek fel az udvarában egyre növekvő számban tárolt fémhordók. A helyi rendőrrel beszélgetve megemlítette, hogy szerinte hamarosan háború lesz, ezért a hordókban benzint tart, a szûkebb időkre. Ki tudja, milyen jóstehetség volt ebben az emberben, vagy tényleg lehetett valami a levegőben, de a háború valóban kitört 1914-ben. Kiss ekkor már 37 éves volt, így egyáltalán nem kellett arra számítania, hogy az első hullámban behívják. Ô azonban, jó hazafiként, önként jelentkezett. Az 1914-es év kora őszének egy reggelén Kiss Béla cinkotai bádogos – már egyenruhában – gondosan bezárta házának és mûhelyének ajtajait, ablakait, a kulcsokat rábízta a házvezetőnőjére – és kisétált a kapun, hogy aztán soha többé ne térjen vissza.
1916-ban a budapesti rendőrséget arról értesítette egy cinkotai háziúr, hogy hét nagy fém tartályt talált, és arról érdeklődött, hogy mit kellene ezekkel csinálnia. Egy rendőr, aki emlékezett arra, hogy mit mondott Kiss az állítólagos „olajkészleteiről”, katonákat küldetett oda, hogy hasznosítsák ezeket. Ám mikor a honvédek megpróbálták felnyitni Kiss tartályait, a művelet közben hullaszagra lettek figyelmesek. Az ügy ennek következtében visszakerült a rendőrökhöz, akik – a nyomozást vezető Nagy Károly utasítására – a házvezetőnő élénk tiltakozása ellenére is felnyitották a rejtélyes tartályokat. Ezekben végül megtalálták a felesége, a felesége szeretője, valamint huszonkét további hölgy alkoholban tartósított földi maradványait, akikkel a rendőrségi vizsgálatok tanúsága szerint fojtogatás, vagy mérgezés végzett.
Kiss Bélát a rendőrség nem tudta elfogni, ugyanis névváltoztatások miatt, rejtélyes módon eltűnt a háborúban.
