"Viszonylag kevéssé ismert tény, hogy egyetlen év leforgása alatt körübelül húszmillió levelet kézbesítenek halottaknak. Az ember - a bánatos özvegyek és a lehetséges örökösök - elfelejtik értesíteni a postát, nem mondják le a lapelőfizetést, nem értesítik a távoli barátokat, nem fizetik a kölcsönkönyvtári bűntetést. Ez a húszmillió ismertető, bankkimutatás, hitelkártya, szerelmes levél, reklám, üdvözlőkártya, pletyka és számla, amely napról napra a lábtörlőre vagy parkettára hullik, amit egy laza mozdulattal a korlátba vagy a levélládába gyömöszölnek, lépcsőházakban gyűlik, senki által nem háborgatottan verandákon és lépcsőkön halmozódik, és sosem jut el a címzetthez. A halottak fütyülnek rá. És ami ennél is fontosabb, az élők is. Az élőket csak kisszerű problémáik izgatják, és nincsenek tudatában, hogy a közelben egy csoda megy végbe. A halottak újra életre kelnek... " /Joanne Harris: Csokoládécipő