Vágás: Fáradt vagyok. Lefelküdnék egy ágyba és bámulnám a végtelenbe nyúló fehér plafont. Valójában pár percbe telne és nyomban elaludnék. Üres vagyok. Bár az érzés maga inkább csak pillanat és zene függő.
Váltás. Valami más. A mellettem lévő beszélgetés befejeződött és ők is a körülöttem nem lévő beszélgetés részei lettek. De csak egy kis időre. Élek. Ez az érzés eltűnik és visszatér. Valójában csak úgy van. Érzem a bort. Valamit ad, de el is veszi azt. Józanul kell az az állapot, nem pedig mámorban.
Váltás. Rohanok. Nem áll meg a Világ. Az is folyton csak forog, meg kering, mert 'az a dolga'. Nincs megállás.
Más. Valaki tüsszent és érzem, ahogyan az apró bakériumok lassított felvételben szétterjednek a levegőben és mindenre odatapadnak, mint a ragasztószalagra a kosz. Rám is. Nincs mit tenni. Megy tovább minden.
Más. Vége.