Mi hiányzik? Valami mindig hiányzik. Egy íz, egy illat, egy esőcsepp a megfelelő helyen és időben, a szerelem, egy régi emlék. Valami mindig hiányzik.
  A tökéletes állapot sem az, ami, csak az éppen meglévő jók közötti válogatás és a hiány-érzet elhanyagolása. Jó érzés. Valóban. Mintha minden szép és jó lenne. Nincs hiány, csak tökély van. Vagy legalábbis az annak látszó tévképzet.
  De hol lehet érezni, ha valami „nincs rendjén”? Én általában - hogy konkrétan meghatározzam - a két kulcs-csontom közötti kis gödörben szoktam érezni és ilyenkor a levegőt is szaporábban veszem. De nem igazán szeretem.
  Vagy azért hiányzik valami, mert már megtörtént, és emlékként felötlik az emberben a  gondolat, hogy: bárcsak…, vagy azért, mert még nem volt benne része, és a kíváncsiság hajtja. Tudja, hogy lennie kéne valaminek. Haragnak, undornak, szerelemnek. Persze aztán vagy sikerül elérnie a célt, és beteljesül az érzés, vagy csak egyszerűen pótolja valami mással. Én most azt hiszem, ezt teszem. És ezzel még gond talán nem is lenne. Csak ne jöttem volna rá!! És akkor szebb lehetne a Világ. Az enyém legalább is biztosan.